Kinevezésekor három-négy évet adott a vezetőség Horváth Attilának, hogy építsen egy olyan csapatot, amely képes lesz feljutni az NB I-be. A korábban Budakalászon és a Ferencvárosnál is sikert sikerre halmozó szakembernek erre egy szezon is elég volt, és óriási bravúrt végrehajtva, hét év után visszajuttatta komoly múlttal rendelkező klubunkat az első osztályba.
Ami azonban a legnagyobb örömöt okozta a szurkolóknak, a játékosoknak és a klubvezetésnek, ugyanaz jelentheti a legnagyobb akadályt is, nevesül, hogy mivel senki nem számított erre a bravúrra, így nagyon kevés idő volt megfelelő igazolás után nézni, hiszen májusban már általában minden játékos aláírt új klubjához, vagy hosszabbított jelenlegi
csapatával.
Márpedig az erősítés elengedhetetlen, hiszen az első és a másodosztály között mérhetetlenül nagy a szakadék, nem egyszer előfordult már, hogy az NB I/B bajnoka szerzett pont nélkül, vagy csak egy-egy ponttal, de csont nélkül esett ki a következő évben.
Az elmúlt szezonban heti öt edzéssel érték el Horváthék a bravúrt úgy, hogy sokan iskolába jártak, dolgoztak, csupán hárman tudtak délelőtt is edzeni az egész keretből, ez az NB I-ben biztos recept lenne a nullapontos kiesésre, ezért muszáj volt igazolni olyanokat, akik minden edzésen ott tudnak lenni.„Csak olyan játékossal tudtunk szerződést kötni, aki mindegyik edzésen ott lesz, félprofi státuszt nem tudunk elfogadni az NB I-ben. Ezzel együtt májusban már nagyon nehéz olyan játékosokat igazolni, akikre azt mondanám, hogy biztos bennmaradunk velük. Nehéz dolgunk lesz, mert nagy különbség van az NB I/B és az NB I között, de bízom benne, hogy jó embereket szemeltünk ki” – vélekedett Horváth Attila.
Az biztos, hogy az új érkezők közül nem számít zsákbamacskának a Komlóról szerződtetett Filip Sunajko és Bruno-Vili Zobec, mindketten rutinosak, sok évet lehúztak már az NB I-ben, és annak ellenére, hogy légiósok, tökéletesen beszélnek magyarul.
Rajtuk kívül érkezett Tóth Ádám, aki szintén sok évet játszott az NB I-ben, volt 100 gól feletti szezonja is, és a magyar válogatottban is bemutatkozhatott már. Szélsőtársa az NB I-ben már szintén több szezont játszó Szkokán Szabolcs lesz, de érkezett a PLER-nevelés Kránitz Zoltán, aki rutinjával sokat segíthet a kapuban, és a szintén a PLER-ben nevelkedett Holdosi Bence is visszatért a XVIII. kerületbe. Ács Péter irányító poszton lendíthet csapatunkon, de ez még mindig kevés lenne a biztos bennmaradáshoz a rendkívül magas színvonalú NB I-ben, így kénytelenek voltak a vezetők szétnézni külföldön is.
A belső posztokra négy olyan játékos is érkezett, akik korábban nem játszottak Magyarországon, és bár különböző első osztályú bajnokságokból érkeztek, de egyelőre kérdéses, hogy mennyire tudják felvenni az NB I iramát. Májusban, amikor kiderült, hogy feljut a PLER az NB I-be, akkor már külföldön is kevés játékos volt szabadon igazolható, arra pedig nyilvánvalóan nincs egy újonc csapatnak elég anyagi forrása, hogy élő szerződéséből kivásároljon húzóembereket, akár légiósokat, akár magyar játékosokat – azzal együtt is, hogy a XVIII. kerületi önkormányzat teljes mellszélességgel a csapat mellé állt, és maximálisan támogatja a klubot, hogy sikerüljön kiharcolni a bennmaradást.
A fentiek fényében érkezett az egyaránt ukrán Szergej Petricsenko és Maxim Strelnikov, a horvát utánpótlás válogatott Alan Javor és a lengyel Ignacy Bak. Beilleszkedésük egyelőre nem zökkenőmentes, tanulják a rendkívül nehéz magyar nyelvet, próbálják felvenni a ritmust az edzéseken és az edzőmérkőzéseken, alkalmazkodnak a más kézilabdakultúrához, és próbálják belakni Budapestet, azon belül is a XVIII. kerületet. Mind a négyen nagy elszántsággal vetették bele magukat a közös munkába, de egyértelmű, hogy időre van még szükségük a beilleszkedéshez.
