Horváth Attila vezetőedző igyekezett úgy ellenfeleket választani a nyárra, hogy fel tudjuk mérni, hogy mekkora a lemaradásunk az NB I alsóházához képest.
Gyöngyösön kezdtük az edzőmeccsek sorát, ott, ahol a bajnokságban nagyon kevés esélye van a topcsapatokon kívül bárkinek is nyernie. A mérkőzés ehhez mérten alakult, és 38-31-es vereséggel zártunk. Ezután az első összecsapásunk következett az újjáépített Budapest Airport Arénában, ahol a szerda kora délutáni időpont ellenére nagyon sokan kilátogattak a Brno elleni csatát megnézni. Az európai kupában is induló cseh ellenfélen látszódott, hogy régóta együtt játszanak a játékosok, mi pedig még nem vagyunk összeszokva, végül egy 31-25-ös vendéggyőzelmet hozott a mérkőzés.
A tavaly még NB I-ben szereplő Budai Farkasok ellen játszottuk a harmadik edzőmérkőzésünket, nagyon rosszul kezdtünk, hét góllal is vezettek a hazaiak, de sikerült felállnunk, és végül 29-29-re mentettük a meccset.
A Budakalász ellen tervezett felkészülési mérkőzésünk elmaradt, mivel többen megbetegedtek a csapatból. Néhány nap alatt meggyógyultak a betegek, ezért leszerveztünk gyorsan egy Cegléd elleni meccset, de még látszódott, hogy fásultan, enerváltan, lassan és pontatlanul játszunk, ki is kaptunk négy góllal, 30-26-ra.
Az utolsó felkészülési találkozót az évek óta stabil NB I-es Dabas ellen vívtuk, a kiváló első félidő után Tomori Győző együttese kegyetlenül kihasználta a második játékrészben vétett hibáinkat, felhívva ezzel a figyelmet arra, hogy az első osztályban nem megengedett ennyi pontatlanság. A vendégek 33-24-re nyertek, mi pedig kaptunk egy komoly visszajelzést, hogy bár jó úton haladunk, de még nagyon az elején vagyunk annak az útnak, és rengeteg munka vár ránk.
