Perger Zsolt a PLER élén!

Perger Zsolt a PLER élén!

Három év csurgói kitérő után visszatér Pestszentlőrincre Perger Zsolt korábbi kapus- és másodedző, aki a 2017/2018-as szezontól a vezetőedzői feladatokat látja el a felnőtt csapatnál, míg a másodedző továbbra is Laurencz Szabolcs marad. „Peróval” a döntése okairól, a jövő évi lehetőségekről és persze a visszatérés érzelmi oldaláról is beszélgettünk!

Kezdjük az elején: hogyan jött a döntés, hogy a PLER vezetőedzője legyél?

Perger Zsolt (fotó: Balogh Máté)

Tavaly is megkeresett már Milán (Kovács Milán, a PLER Kézilabdasport Kft. ügyvezető igazgatója – a szerk.), de akkor még élő szerződésem volt Csurgón, és „cserbenhagyás” lett volna, ha akkor eljövök. A vezetőedző, Sótonyi Laci jó barátom, többek között miatta is szerződtem oda három évvel ezelőtt. Jól is éreztük ott magunkat, de közben megszülettek az ikreink és ez sok változást hozott az életünkbe. A páromnak elég nehéz szinte egyedül megbirkóznia a mindennapokkal, Csurgótól alapvetően minden messze van, így sokat vagyok távol a csapattal. Azon felül távol vagyunk a nagyszülőktől is, sokat kell utaznia a szüleinknek, hogy segíteni tudjanak. Őszinte leszek, nehéz volt meghoznom ezt a döntést, mert nagyon sok szempontból jól éreztük magunkat Csurgón is, de eljött az idő, hogy szeretnék már a saját ágyamban aludni.
Az, hogy tavaly és idén is megkeresett a PLER, azt jelenti, hogy komoly az érdeklődés és hogy valóban bennem gondolkoznak. Azt gondolom, hogy nem szabad elszalasztani egy ilyen lehetőséget. Negyvenhét éves vagyok, ki tudja, mikor tudom még egyszer vezetőedzői szerepben kipróbálni magam.

Korábban kapus- és másodedzőként dolgoztál a PLER-nél és a Csurgónál is, utóbbi klubnál a fiatalabb generációt is edzetted, vezetőedzői szerepvállalásod azonban még nem volt. Mire számítasz ezen a poszton?

Nagyon sokat jár az agyam, hiszen amit tanultam, most mind össze kell szedni a fejemben. Jó tanáraim voltak, hiszen Zsiga Gyula is egy komoly edző, Sótonyi Lacitól pedig talán még többet tanulhattam. Mivel jó barátok is vagyunk, jobban beleengedett a szakmába, többet beszélgettem vele, és egy olyan edzőt ismertem meg, aki a legapróbb részletekig kidolgozza a taktikát, a stratégiát. Amikor még csak gondolkoztam azon, hogy elvállalom ezt a feladatot, hirtelen rengeteg dolog volt a fejemben, hogy mennyi mindenre kell majd odafigyelni. De nagyon sokat beszélgettem már tavaly is Lauval (Laurencz Szabolcs, a felnőtt csapat másodedzője – a szerk.), aki abszolút bátorított, hogy meg tudjuk csinálni. Azt is elmondta, hogy egy nagyon motivált társasággal dolgozhatunk majd együtt, ő nagyon optimista a közös munkát illetően. Nyilván kell majd egy rend, egy rendszer, egy olyan tervet kell adni a játékosoknak, amibe bele lehet kapaszkodni.

 

Paul Teodor, Székely Márton és Perger Zsolt (fotó: André László)

Nagy falat lesz ez a pozícióváltás?

Ilyenkor az ember mindig megkérdezi magától, hogy alkalmas-e, kész-e a feladatra. Nyilván én is feltettem magamnak ezt a kérdést, de a választ talán csak akkor tudom majd megadni magamnak, amikor benne leszek és kezelem a helyzetet. Persze nagyon bízom benne, hogy működik majd. Vannak gondolataim, terveim, de nagyon fontos lesz majd a Lau személye, és persze ne hagyjuk ki Soldos Petit sem, hiszen mindkettőjüknek nagyon komoly feladataik lesznek. Le kell ülnünk, meg kell beszélnünk, hogy milyen úton megyünk, közösen kell kidolgozni a stratégiát. Mindezt egyedül is meg lehet csinálni, ha van mögötted tíz év tapasztalat, én viszont örülök, ha mankót tudok találni magamnak a kollégák között. Szívesen fogadom az ő véleményüket. Nyilván lesznek majd nézetbeli különbségek közöttünk, de viták nélkül szerintem nincs megoldás.

Milyen edzőnek tartod magad?

Nehéz lesz az érzelmeimet kordában tartani. Ismertek már, elég érzelmes, hirtelen ember vagyok. Ugyanakkor a fiataloknál talán ez jól is jön, mert átragadhat rájuk ez a stílus. Volt kapusként, kapusedzőként a védekezésben nyilván több tapasztalatom van… de ez sem teljesen igaz, mert most egy teljesen új védekezési stílust sikerült – remélem – elsajátítani Csurgón, tehát mindig lehet még újat mutatni. Mindenkinek van erős és gyengepontja, az edzőnek az a feladata, hogy állandóan azt keresse, hol, melyik stratégiai pontot kell megerősíteni.

Milyen lesz a jövő évi PLER?

A terveimben az szerepel, hogy hasonlóan az idei évhez, egy fiatal társasággal dolgozzunk jövőre. Nyilván azért szeretnék néhány tapasztaltabb játékost is a sorainkba, akik nehezebb helyzetekben higgadtabban tudnak dönteni, segíteni tudják a többieket. Szeretnék egy komoly védekezést összerakni, nagyon jó kapusaink vannak, akikre lehet építeni. Az eleje biztos rögös lesz, de azután, remélem, összeszokunk. A mai kézilabda a gyorsaságról, a könnyű gólokról szól, én is ezt szeretném viszontlátni. Vagyis mi is ezt szeretnénk, szerintem beszélhetek most már Lau nevében is.

Fotó: Balogh Máté

Célként tűzhető ki az első osztályba való visszakerülés?

Nem mondom, hogy abszolút favoritok leszünk a feljutásért folytatott harcban, hiszen figyelem a többi csapat erősítését is, és mindannyian tudják, hogy idén könnyebb feladat lesz a még kétcsoportos NB I/B-ből feljutni az első osztályba, mint a későbbiekben. Nagy lesz a verseny, mégis azt gondolom, hogy ebbe bele kell vágni. Azért fogalmazok óvatosan, mert az egy dolog, hogy én idejövök, de bármikor jöhet a helyemre más is, kitűzhetjük a zászlót, világgá is kürtölhetjük, hogy célunk a feljutás, de a legfontosabb, hogy az öltözőn belül, magunkkal szemben kell a motivációt felállítani. Az egyesületnek is, az önkormányzatnak is fontos az, hogy mi visszajussunk az első osztályba, azoknak a játékosoknak is tartozunk ezzel, akik ennyi ideig kitartottak a klub mellett és akik a másodosztályban is a rendelkezésére álltak a csapatnak. A cél az, hogy ezeknek a srácoknak ismét lehetőséget adjunk arra, hogy a legjobbak között bizonyítsanak. Nem tudom megígérni, hogy én vagyok a kulcs ehhez, azt viszont garantálom, hogy mindent megteszek majd annak érdekében, hogy visszajusson a csapat az első osztályba.

Milyen érzésekkel térsz vissza a PLER-hez?

Paul Teodor és Perger Zsolt (fotó: André László)

Nekem mindig jó érzéseim voltak a PLER-rel kapcsolatban. Izgatott vagyok, talán ez a legjobb kifejezés. Várom a feladatot, várom azt, hogy leüljünk az edzőkkel, hogy találkozzak a fiúkkal. Saját magammal szemben is van egy elvárás. A szakmai rész csak egy dolog, de az is legalább olyan fontos, hogy emberileg hogyan fogadnak majd, hogyan tudok majd kommunikálni a fiúkkal. Ők azért már nem 18 évesek – legalábbis a legtöbbjük -, mint az a korosztály, amivel az elmúlt években foglalkoztam. Néhányukat már ismerem korábbról, jó kapcsolatom van velük, bízom benne, hogy ilyen jó kapcsolatunk lesz a közös munka alatt is. Nagyon fontos, hogy egy jó kohézió, összetartó erő legyen a csapatban, mert egy fiatal, feltörekvő társaságban az elengedhetetlen. Izgatott vagyok tehát. Várom, hogy hazajöjjünk, örülök, hogy itthon lehetek!

 

 

 

Címlapfotók: Balogh Máté

Print Friendly, PDF & Email