Nemzetközi tornagyőztes junior csapatunk

Nemzetközi tornagyőztes junior csapatunk

Juniorjaink számára a két bajnoki bronzérem sem volt elég, idén is elmentek Franciaországba, ahol az aranyéremig meg sem álltak a nívós, nemzetközi tornán.

Juniorjaink számára ugyan mindkét bajnokság befejeződött, ám a szezon után még eleget tettek a franciák meghívásának, így június első napján már a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2B termináljában gyülekeztek és várták a brüsszeli gép indulását. Későn, csak este fél tizenegykor landolt a repülő a Charleroi reptéren, ahonnan a szervezők biztosította transzferrel még másfél óra utazás várt ránk Lille városáig. A késői érkezés miatt már semmi másra nem volt energiánk, csak a hálókörlet berendezésére és egy kiadós alvásra.

Másnap késői ébresztő volt, hogy mindenki kipihenten vágjon neki a napnak, ami szerencsére egy kényelmes vásárolgatással és ebéddel, majd egy átmozgató edzéssel telt el. Jó volt kicsit átvenni a franciák ritmusát, sehova sem kellett rohanni, nyugodtan sétálgattunk Lille belvárosában. A takarodó ezúttal már szigorúan ki volt adva, hiszen másnap kezdődtek a torna megmérettetései.

Az első napon már rögtön miénk volt az első találkozó, a szerb Zvezda ellen kellett megtenni az első lépést az aranyérem felé. Nagyon nehezen indult be a játék, kicsit merevek voltunk és sok hibát elkövettünk, ám a második félidőben fokozatosan felőröltük tízfős ellenfelünket, 16-9-re nyertünk. Az ebéd és némi pihenő után a 93-as francia tartományi válogatott volt a kihívónk, akik tipikus, gyors francia kézilabdát képviseltek, így a találkozó is jó iramban zajlott. Szerencsére a mieink is fel tudták venni a mérkőzés iramát, így Apró Attila vezetésével 20-14-re nyertünk. Ismét elvonulhattunk pihenni, vártuk az esti meccset az LGM (francia) ellen, ám két órával a találkozó kezdete előtt a szervezők közölték, hogy a mérkőzés elmarad, mert csúszás van és utánunk a helyi csapat játszik rendes bajnoki mérkőzést. Sajnos szomorúan kellett látnunk, hogy simán lejátszhattuk volna ezt a megmérettetést is, mert belefért volna az időbe, de akkor lettünk igazán csalódottak, amikor megtudtuk, hogy valójában ellenfelünk ítélte soknak az aznapi terhelését, így a második napon ránk öt(!) mérkőzés várt.

Nem volt mit tenni, nagyon fel kellett kötnünk azt a bizonyos nadrágot, hogy be tudjuk bizonyítani minden jelenlévőnek: csinálhatnak, amit szeretnének, akkor is csak győztesként vonulunk le a pályáról. Annak ellenére, hogy valóságos mérkőzés-dömping előtt álltunk, az első találkozónk csak délben kezdődött, méghozzá a L’Huisserie HB ellen. Medvedev Sámuel kiemelkedő teljesítményt nyújtott, beállósként hét találatig jutott, ami kifejezi társai remek játékát is, hiszen nekik kellett megjátszaniuk a jól helyezkedő Medvedevet, végül 20-9-es győzelemmel kezdtük meg ezt a hosszú napot. Azonban le sem vonulhattunk a pályáról, hiszen a következő találkozó is a miénk volt a TV Gladbek ellen, ahol Czopf kilenc találatig jutott, nagyban hozzájárulva ezzel a 22-10-es győzelemhez. Mindössze egyórányi pihenőnk volt, mert tárt karokkal várt minket a Hand Ball Brie 77 csapata. Ezen a találkozón Baranyai hét, Ferencz pedig öt találatával vezette 24-18-as győzelemre a csapatot.

Három megnyert találkozóval a hátunk mögött (na, meg az előző napi kettőt se feledjük) vártuk az aznapi utolsó két csoportmérkőzést. Utolsó előtti ellenfelünk a Carabiniers volt, ám ők sem tudtak borsot törni fáradhatatlan juniorjaink orra alá, 18-10-es győzelemmel gyarapítottuk eddigi gyűjteményünket. Már az utolsókat rúgták energiatartalékaink, de még mindig nagyon elszántak voltunk, pláne, hogy az az LGM következett, aki az előző nap megkímélte magát és nem játszott ellenünk. Már csak azért is meg akartuk mutatni, hogy lehet, hogy négy mérkőzés van már a hátunk mögött, de még igenis maradt annyi, hogy az ötödik találkozóról is győzelemmel vonulhassunk le. Ez így is történt, ugyan nem annyira nagy aránnyal, mint az eddigieket, de, Benczenleitner nyolc találatának köszönhetően, 22-18-ra legyőztük az LGM együttesét, ami után már nem maradt másra erőnk, csak megvacsorázni és a csoportgyőzelem boldogító tudatával álomra hajtani a fejünket.

Az utolsó napon, a reggeli után, délelőtt már a negyeddöntő következett a Saint Mandé ellen, ami meghozta az első igazán szoros küzdelmet. Igaz, nem csak ellenfelünkkel, hanem a két végtelenül pökhendi és nagyképű francia játékvezetővel is fel kellett venni a harcot juniorjainknak. Szerencsére észnél volt az Apró vezette csapat, céljukat sosem szem elől tévesztve 14-13-ra nyertek játékosaink.

Ha a negyeddöntőt szorosnak értékeljük, akkor az LH USM elleni elődöntőre nincsenek szavak. A rendes játékidő letelte után ugyanis döntetlen volt az állás, méghozzá jó sok idegeskedéssel a két belga játékvezető ténykedése miatt, ami (többek között) Ferencz piros lapját jelentette, így ő hétméterest sem lőhetett. Az első büntetőt Medvedev lőtte, ám erősen kérdőjeles ítélettel, a bírók érvénytelen találatot fújtak; állítólag Medvedev rálépett lövés közben a vonalra. Mivel nem volt mit tenni, tovább kellett menni, mert reklamálásunk senkit sem hatott meg, ekkor jött Rózsa a kapuba, akit nem tudott átverni francia ellenfele, így az eredmény továbbra is döntetlen volt. Ezután sem bírtak egymással a csapatok, mindkét fél értékesített egy-egy büntetőt (a mieinknél Baranyai), majd az ellenfél találata után Czopf következett, aki biztos kézzel betalált. Baueren volt a világ szeme, aki ezt meg is hálálta, kifogta a következőt. Ismét két labda landolt a hálóban, Apró, majd ellenfele is betalált, így következett Gál, aki tudta, hogy ha túljár a kapus eszén, akkor döntőbe repíti csapatát. Ezzel a nem éppen kis teherrel állt oda, majd magabiztos kézzel értékesítette büntetőjét, hogy aztán az egész csapat a nyakába borulva ünnepelhesse a döntőbejutást érő 18-16-os diadalt.

A másik oldalon sem zajlott simábban az elődöntő, ott is hétméteresek döntöttek arról, hogy ki küzdhet tovább az aranyért, a belga U18-as válogatott, vagy korábbi ellenfelünk, a 93-as francia tartományi válogatott. Végül a belgák jutottak tovább, így két nagyon fáradt, de annál harcosabb csapat küzdött meg a tornagyőzelemért. A találkozó végig kiegyenlített volt, fej-fej mellett haladtak a csapatok, egészen a második félidő elejéig, amikor sikerült ellenfelünknek kettővel meglépnie, ami kétszer tizenöt perc játékidőben nem esik túl jól senkinek, de fel tudtunk állni, nem csak egyenlíteni tudtunk, hanem, Benczenleitner győztes találatával, 14-13-ra nyertünk. Az eredményhirdetést megelőzően még volt egy kis holtidő, amit játékosaink a gratulációk fogadásával töltöttek, valamint fényképezkedéssel, hiszen mindenki velük akart közös fotót készíteni. Az ünnepélyes díjátadón a torna legjobb játékosa mellett posztonként díjazták a legjobbakat. Ennél a résznél is örülhettünk, ugyanis Apró Attila lett a torna legjobb balátlövője!

Némi esti ünneplés és alvás után ugyan volt még egy fél napunk Lilleben, ám a késői kelés miatt csak a szomszédos kis boltig jutottunk, hogy némi reggelit vigyünk szervezetünkbe és szendvicseket készítsünk a hazaútra. Az esti órákban landolt a gép Budapesten, ahol a csomagok felvétele után kellemes meglepetésben részesült csapatunk, a sok szülő és hozzátartozó tapsolva és lelkendezve várta a játékosokat, akik úgy érezhették magukat, mintha Olimpiát nyertek volna.

Szép volt fiúk! Hajrá PLER!

Print Friendly, PDF & Email