Bronzérmes a PLER!

Bronzérmes a PLER!

Vasárnapi veszprémi vereségünkkel a két ponton túl elveszítettük az ezüstérmet is: Gyenéék 33-28-ra győztek le minket hazai pályán.

Sokszor mondtuk már az idei évben, hogy az adott találkozó lehet a legfontosabb mérkőzése a szezonnak. Aztán kiderült, hogy az idény legutolsó fordulója lesz végül a „mindent eldöntő“, amellyel a másodiktól a negyedik helyig, bárhova kerülhettünk a tabellán. A Veszprém otthonában került sor erre az összecsapásra, egy olyan ellenféllel szemben, akiknek egy jól irányzott győzelem a bronzérmet jelenthette volna.
A vasárnapi mérkőzésünk végkimenetelétől függően több szcenárió is létezett ugyanis a végelszámolásra, s most vegyük csak azokat, ahol már tudtuk, hogy a Győr szombaton győzelemmel zárta utolsó fordulóját:
– a PLER győzelme a Veszprém U23 ellen minden kétséget kizárólag az ezüstérmet jelentette volna csapatunknak
– amennyiben döntetlent játszottunk volna, úgy pontegyenlőség miatt a Győr elleni eredményeink határozták volna meg a második hely „tulajdonjogát“
– ha kikapunk, de tesszük ezt öt gólnál kevesebbel, a harmadik helyre kerülünk
– ha hat góllal nyer a Veszprém, visszacsúszunk a negyedik helyre
– és végül:
a Veszprém ötgólos győzelmével, pontegyenlőség miatt, s az egymás ellen elért eredmények döntetlenje okán, végül az idegenben lőtt több gólunk határozta meg a bronzérem megszerzését.
Nos, utóbbi egy középrossz lehetőség volt a sok közül…

Voltak hibáink ezen a találkozón, nincs mit szépíteni ezen. Az, hogy csak nüanszok választottak el bennünket attól, hogy az áhított ezüstérem helyett még a dobogóról is lecsússzunk, a saját felelősségünk. Húsz másodperc alatt két gólt kapni a legvégén nagy bakikra utal, más kérdés, hogy az első 59 percben szinte szélmalomharcot vívott a csapat. Kovács Mihály, fogalmazott úgy, hogy folyamatos emelkedőn játszott a csapat vasárnap, a pálya lejtése talán még a hazai fújáson is túlmutatott ezen a mérkőzésen. Igaz, nem csak ellenünk tévedtek a sporttársak ezen a találkozón, hanem olyan inkorrekt fújásba is belefutottak, mint amikor elindították Keresztes hetesdobását aközben, hogy az ellenfél kapusa még látványosan a pálya törlésével volt elfoglalva.

Ha feltételezzük a jó szándékot, Farkas Tamás 4. percben kapott piroslapos kiállítására hihettük azt, hogy a további, súlyosabb szabálytalanságok elkerülése végett mutattak ekkora határozottságot a játékvezetők, ugyanakkor a további, hasonló súllyal bíró hibáknál már jóval enyhébb ítéleteket hoztak a túloldalon. Nem említettük még akkor azt a részünkről szabálytalan zárásnak ítélt szituációt, amelyben az üresen szaladó veszprémi szélső a saját lábában botlott el, az időntúli hetesnél, a játékidő lejárta után engedélyezett kapuscserét, vagy Bordács Bence utolsó percben kapott piros lapját azután, hogy fizikai vitába került Szeitllel, akinek viszont mindössze két percre szólt a büntetése.

Azonban, hogy maradjunk a sportnál, számtanilag egy teljesen kiegyenlített első félidőt láthatott a közönség. A házigazdák jobban kezdték a mérkőzést, már az első pillanatokban elléptek 1-1 találattal, amit Farkas kiválása után növelhettek 3-1-re. Horváth triplájával a 9. percben sikerült ledolgozni ezt a hátrányt (5-5), s bár a folytatásban is egy lépéssel előrébb jártak a veszprémiek, az első harminc perc leteltéig partiban voltunk (félidő: 16-16). Köszönhető volt ez többek között Kránitznak, aki bravúrokat hajtott végre a kapuban, s aki ziccerek, s később büntető értékesítését is megakadályozta a kritikus pillanatokban.

A második félidő 5. percéig tudtunk az ellenfél sarkában maradni, ekkor Ubornyák a 20. lőtt góllal ismét kettőre növelte az előnyt. Bár Zelei révén visszakapaszkodtunk egy találatra (20-19), ezekben a fontos pillanatokban akadtak hibák, s megkérdőjelezhető ítéletek, amik miatt az újabb egyenlítés elmaradt. A 44. percben érte el a háromgólos vezetést a hazai együttes, amely már aggodalomra okot adó határ volt számunkra: ki is kérte Kovács Mihály idejét, hogy visszarázódjunk a mérkőzésbe. Nem járt érdemi eredménnyel azonban a kupaktanács, amikor megcsináltuk helyzeteinket, fontos akcióink maradtak ki, s vezetőedzőnknek újból össze kellett hívnia csapatát az 55. percben. Az akkori kétgólos (28-26) differencia még reményre adott okot, ám ahelyett, hogy ledolgoztuk volna a már csekélynek mondható hátrányunkat, rövid időn belül négy góllal is elengedtük az ellenfelet (30-26 – 56.p.). A hajrára fordulva azután igencsak elfáradt a csapat az erőltetett menetben. Három gól volt a két gárda között az utolsó percre fordulva, amikor kétszer is eladtuk a labdát még a felezővonal környékén, s a sikeréhes bakonyiak kihasználták ezeket a hibákat: 20 másodperc alatt két gólt szerezve ötgólos különbséget könyvelhettek el a lefújásra.

Ezzel az öt góllal, köszönhetően az idegenben lőtt több találatunknak, bronzérmet szerezhetett a PLER, ami a mérkőzést látva jó eredménynek is mondható talán – az áhított ezüstérem elvesztéséhez viszonyítva azonban csalódásra okot adó befejezése az idei, küzdelmes szezonunknak.

Férfi NB I/B, 26. forduló – 2017. május 21., vasárnap:
Veszprém, Noszlopy Gáspár Gimnázium. V: Natkai, Szalay

Telekom Veszprém U23 – PLER-Budapest 33-28 (16-16)

Veszprém: Borbély, Nagy B. (kapusok) – Babos 2, Ernei 2, Hanák, Kristóf 1, Molnár 1, Schmid 1, Süle, Szakály 2, Szeitl, Szita 8, Tóth A. 8, Ubornyák 4, Petróczi, Gyene 4. Edző: Rapatyi Tamás
PLER: Kránitz, Tóth N. (kapusok) – Keresztes 3, Ferencz 2, Tóth P. 2, Gigler 3, Zelei 2, Apró, Vízler 1, Bordács, Konkoly, Sinkovits, Horváth D. 5, Nagy Sz. 6, Vizi 3, Farkas 1. Edzők: Laurencz Szabolcs, Kovács Mihály
Kiállítások: 16, ill. 8 perc
Hétméteresek: 4/3, ill. 2/2

Edzői szemmel

Kovács Mihály: „Nem szoktam én, az az igazság, a játékvezetéssel foglalkozni, de ma kritikán aluli volt a bíráskodás. Ilyen emelkedőn játszani nagyon nehéz. Mi is sokat hibáztunk, olykor fegyelmezetlenek voltunk, ami abból is fakadt, hogy nagyon akartuk a második helyet. Ez a Veszprém ma nyert öt góllal, de azt mondom, nem volt öt góllal jobb nálunk ez a csapat. Ha reálisan nézzük, a hibáink ellenére is talán egy-két góllal nyernünk kellett volna. Egy hullámvasút volt az életünk idén, hol kiválóan, hol gyengén játszottunk. Ez a játék a tapasztalatról szól, nekünk pedig még nincs kellő rutinunk.“

 

Galéria

 

Print Friendly, PDF & Email