Meghódítottuk Franciaországot!

Meghódítottuk Franciaországot!

Penszki Gergely serdülő csapata a pünkösdi hétvégén egy rangos, nemzetközi tornán vett részt Franciaországban, Lille-ben, ahol ugyan a középmezőnyben, a nyolcadik helyen zárta a megmérettetéseket, ám a közönség és a többi csapat szeretetét abszolút megnyerte.

Nagy készülődés előzte meg a franciaországi tornát, a Penszki-csapat már nagyon várta az indulást, izgatottan pakoltak a játékosok a háromnapos megmérettetésre. Péntek hajnalban kicsit kómás, de csillogó szemekkel várták a reptéri procedúra végét, ami után némi reggeli elfogyasztására is volt lehetőség a terminálon. A repülőút zökkenőmentesen zajlott, Brüsszelben pedig a szervező csapat busza várt minket, amivel másfél óra alatt már Lille-ben is voltunk. Mivel a torna csak másnap kezdődött, ezért jóformán egy egész nap állt rendelkezésünkre, hogy megcsodáljuk Lille városát, így egy rövid, bolti kitérő után útnak is indultunk a belvárosba ebédelni, valamint tenni egy rövid sétát a szokatlanul meleg és napos időben. A csarnokba való visszaérkezésünk után elfoglaltuk a termet, ami otthont adott számunkra ebben a négy napban, majd jöhetett a jól megérdemelt pihenés, hiszen már hajnali két óra óta talpon volt a társaság, így a helyben kapott vacsora elfogyasztása után nem volt problémánk az alvással.

IMG_0435o

A torna első játéknapján reggel hét órakor volt az ébresztő, majd a reggelit követően már mindenki izgatottan készülődött az első mérkőzés előtti bemelegítésre. Az első találkozón az USDK, vagyis a Dunkerque volt az ellenfelünk, aki az előző szezonban megnyerte vendéglátó régiónk bajnokságát. Szorosnak indult a mérkőzés, de végül a mieink elszántsága és céltudatossága győzött, 20-12-re múltuk felül az egyik francia bajnokot. Egy kicsit szusszanhattunk a Bordeaux elleni találkozó előtt, sok időnk azonban nem volt, így játékosaink ismét a bemelegítés fázisában találták magukat. A bordeauxiak kemény és harcos ellenfélnek bizonyultak, de ezt az összecsapást is magabiztosan, végig vezetve nyertük meg 20-17-re. Az első nap utolsó találkozóján a 93-as francia tartomány válogatottja volt a kihívónk, szerencsére ezt az akadályt is sikeresen vettük, 17-11-re nyertünk, így az első napot abszolút sikerrel zártuk, hat ponttal, csoportelsőként jöhettek a legnagyobbak másnap.

PLER-Budapest – USDK 20-12

Gólszerzőink: Papp G., Jóljárt 5-5, Baranyai 3, Illés, Glück, Ferenczy 2-2, Tóth K. 1.

PLER-Budapest – Girondins Bordeaux B. 20-17

Gólszerzőink: Illés 4, Glück, Baranyai, Király A., Gál 3-3, Tóth K., Ferenczy, Benczenleitner, Lakatos 1-1.

PLER-Budapest – Entente Sud 93 17-11

Gólszerzőink: Tóth K. 5, Benczenleitner, Papp G., Király A. 3-3, Glück, Ferenczy, Lakatos 1-1.

Fotó: Facebook/MHB Marcq Handball
Fotó: Facebook/MHB Marcq Handball

A második napon nagyon izgatottan keltek fel a fiúk, hiszen a PSG korosztályos csapata is az ellenfelek között szerepelt. Addig azonban hátra volt egy találkozó a Lokomotiva Brcko ellen. Azt a mérkőzést sajnos leginkább csak nyomdafestéket nem tűrően lehetne leírni, ugyanis a balkáni durvaság, amit ellenfelünk képviselt, még benne lett volna egy durvább meccsben, azonban az a stílus, felfogás és engedékenység, amit a játékvezetők képviseltek, elég erőteljesen kicsapta azt a bizonyos biztosítékot mindannyiunknál. A találkozó minden pillanatában lehetett volna miért reklamálnunk, annyira botrányosan rosszul fújt a két jómadár, ám az utolsó két támadásban mi sem hittük el, amit láttunk. A Lokomotiva támadásakor fél percen belül két piros lapot is kiosztottak szélsővédőinknek, akik a szó szorosabbik értelmében nem csináltak semmit (leginkább ezért lehetett volna velük pörölni), ám közvetlenül ez után, amikor a győztes gólért támadhattunk volna, Tóth Kristófot ziccerben, oldalról elkaszálták, mely szituációra szabaddobást ítéltek a „sípmesterek” – az ellenfél javára. Hat másodperccel a vége előtt 17-17-es állásnál mindenki berontott a kispadunkról a pályára, hiszen ilyet még sokat tapasztalt kézilabdázók is ritkán láttak életükben. A szervezők sűrű bocsánatkérések közepette fogták a fejüket a játékvezetők ténykedése miatt, próbálva lenyugtatni a kedélyeket, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A végeredmény végül maradt 17-17, amivel nagyon értékes egy pontot elveszítettünk, de sokkal nagyobb problémát okozott ez az igazán durva igazságtalanság a játékosok lelkében, ami a későbbiek folyamán mutatkozott meg. Ez ugyan kicsit drámaian hangzik, de egy háromnapos sorozatterheléses tornán, ahol egymást követik a mérkőzések, igencsak komolyan rányomhatja a bélyegét egy ilyen csúnya eset az egész további teljesítményre, aki sportolt valaha, az tudja, hogy túlzásról szó sincs.

A második találkozón aztán jött a várva várt PSG, akiket az elején úgy lerohantunk, hogy az első félidőben csak pislogtak, de természetesen nem adták fel, elkezdték a felzárkózást, majd amikorra erőnk már teljesen elfogyott, át is tudták venni a vezetést, végül pedig 12-9-re nyertek is. Ez, valamint az előző mérkőzésen történtek, teljes törést okoztak a csapatban, és a sérültek száma is egyre gyarapodott. A késő délutáni két találkozó között szinte nem is volt pauza, először az Aubervilliers ellen kellett helytállni, ám sajnos az nem sikerült, 12-11-es vereséget szenvedtünk, valamint újabb sérülésekkel lettünk „gazdagabbak”. A mérkőzés után átsétáltunk a másik terembe, majd melegíthettünk is, hogy a belga válogatottal mérkőzzünk meg. Nem kezdtünk jól, legalább annyira nem, mint ahogy a PSG kezdett ellenünk. Azonban a második félidőben olyat mutattunk az ott jelenlévő közönségnek, ami miatt egy életre a szívükbe zártak minket. Ugyanis elkezdtünk önfeledten, tehermentesen játszani, kínai figurák tömkelegét és speciális figurák sokaságát mutattuk be, nemes egyszerűséggel jól éreztük magunkat a pályán. Plusz poént még a védekezésünkbe is tettünk, hiszen ahányszor a belgák kínaival akartak visszavágni a kínai figurákból szerzett góljaink miatt, mi mindannyiszor meg tudtuk akadályozni őket ebben. Negyed óra alatt az ott jelenlévő csapatok és a közönség már egyöntetűen nekünk szurkolt, ékes bizonyságát tettünk annak, hogy milyen az, amikor ugyan vereséget szenvedsz, de ennek ellenére emelt fővel távozol a pályáról a megérdemelt tapsvihar közepette. A nap végén tehát méltóságteljesen ülhettünk le a közös helyiségben egy asztal köré, magyar dalokat énekelve, táncolva, mindenki legnagyobb örömére. Csatlakoztak hozzánk szerbek, bosnyákok, franciák, belgák, luxemburgiak és még sorolhatnánk a jelenlévő nemzetek széles választékát, akikre azóta barátként tekinthetünk.

PLER-Budapest – Lokomotiva Brcko 17-17

Gólszerzőink: Glück 4, Ferenczy, Baranyai 3-3, Tóth K., Illés 2-2, Gál, Benczenleitner, Jóljárt 1-1.

Paris Galaxy – PLER-Budapest 12-9

Gólszerzőink: Tóth K. 4, Király A., Papp G., Jóljárt, Illés, Glück 1-1.

PLER-Budapest – CMA Aubervilliers 11-12

Gólszerzőink: Tóth K., Glück, Ferenczy, Papp G., Benczenleitner 2-2, Király A., 1.

Belgique – PLER-Budapest 21-13

Gólszerzőink: Glück 3, Tóth K., Ferenczy, Papp G., Király 2-2, Jóljárt, Gál 1-1.

IMG_0576o

Mindig az utolsó mérkőzés a legnehezebb, a harmadik napon a luxemburgi korosztályos bajnokkal kellett megmérkőznünk a hetedik helyért. Itt látszott igazán, hogy a Lokomotiva elleni egy pont mennyire hiányzott, hiszen, ha az megvan, akkor az ötödik helyért szállhattunk volna harcba. Azonban tizenhat csapat közül hetediknek, vagy éppenséggel nyolcadiknak lenni is nagy dicsőség, pláne, hogy minden együttes hazájának kiemelkedő csapata volt. Nem indítottunk jól, Vasvári sajnálatos sérülése és Rózsa rosszulléte miatt Gál Dani kezdett a kapuban, akinek ugyan nagyon jó érzéke van a kapus poszthoz, de mégsem ez az eredeti helye a pályán. Tíz perc eltelte után Rózsa rosszulléte ellenére játékra jelentkezett, védéseivel kiváló alapot adva a többieknek a felzárkózáshoz. Nem mehetünk el azonban szó nélkül a lille-i közönség, különösen a pálya széli lelátón helyet foglaló bordeaux-i csapat mellett, akik egy emberként skandálták, hogy „Budapest!!!”, ezzel bíztatva a mieinket. A találkozón végül sajnos alulmaradtunk, így a nyolcadik helyen zártuk a háromnapos megmérettetést.

PLER-Budapest – HB Dudelange 18-21

Gólszerzőink: Tóth K., Papp G. 5-5, Benczenleitner 3, Gál, Glück 2-2, Baranyai 1.

IMG_0594o

A mérkőzést követő ebéd után már csak a pakolás maradt hátra, valamint a döntő megnézése, ahol egy izgalmas találkozó keretein belül a Trembley együttese hódította el a kupát. Végül az indulás előtt még egy korai vacsorát is elfogyasztottunk, majd indultunk ki kisbuszokkal a brüsszeli repülőtérre, majd este háromnegyed tizenegykor le is szálltunk Budapesten. A fiúk összességében nagyon jól érezték magukat, feltett szándékuk jövőre is részt venni a tornán, azzal a különbséggel, hogy meg is nyerjék azt.

IMG_0646o

Edzői szemmel

Penszki Gergely: „Óriási megtiszteltetés volt pályára lépni egy olyan ország tornáján, ahol olimpiai-, világ- és Európa-bajnokok nevelkedtek! Ennek megfelelő tisztelettel és alázattal indultunk útnak a csapattal és a szakmai stábbal, hogy megmutathassuk magunkat, hogy kihozhassuk magunkból azt a maximumot, amit év végén még ki tud adni magából a csapat! Ezerarcúak voltunk! Minden erősségünket, küzdeni tudásunkat, akaratunkat, önbecsülésünket, kitartásunkat, fanatizmusunkat, magyarságunkat megmutattuk! Olyan mérkőzéseket játszottunk, melyekre itthon a versenyrendszer miatt csak kevés lehetőségünk volt. Itt minden ellenfél nagyon képzett volt és komoly játékerőt képviselt. Ráadásul egy-két évvel idősebbek között kellett helytállni, ami szerintem maradéktalanul sikerült. Az ezer arcunkat megmutatva, volt, amikor taktikailag múltuk felül ellenfelünket, volt, amikor állóképességben voltunk jobbak, és a második félidőt jobban bírva tudott győzni a csapat, de az is szenzáció és élményszámba ment, mikor a belga ifjúsági válogatott győzött le minket, mégis minket tapsolt meg a közönség, és ők hagyták el a pályát szomorúan, mi viszont elképesztően felszabadult játék után emelt fővel jöttünk le a pályáról. Vagy amikor a PSG korosztályos csapatát szorongattuk meg egy félidőn keresztül úgy, hogy a mi fanatizmusunktól zengett a csarnok. Nagyon büszke vagyok a csapatomra, akik ebben az évben kerültek össze. Mindössze egy bajnoki szezon van mögöttük így, ebben a felállásban. Ez az egy év nagyon kellett ahhoz, hogy összeérjenek. Erre a tornára jött ki igazán az az egység, ami a további sikerekhez vezethet. Ez az egység és egymás gondolatainak ismerete kellett ahhoz a jó teljesítményhez, amit Franciaországban elértek. Ez kellett ahhoz, hogy egymásra rápillantva tudja már mindenki, hogy mit akar csinálni a másik a pályán, és ez csak jó dolgokat hoz maga után. Gratulálok a csapatomnak!”

Print Friendly, PDF & Email