Laurencz Szabolcs: „…az első pillanattól egy társaság és egy csapat lett belőlük.”

Újdonsült ifjúsági csapatunk megkezdte első osztályú szereplését, ennek alkalmából beszélgettünk a csapat edzőjével Laurencz Szabolccsal.

A hasonló szisztémájú első osztályú serdülő után, idén az első osztályú ifjúsági bajnokságban szerepel a csapatod. Mit vársz az idei szezontól?

„Igazából mi már tavaly elkezdtük az átszokást; többet utaztunk, utána meccset játszottunk. Alapvetően az előző szezonban ezt végigcsináltuk, nincs is vele bajom, mert legalább a fiúk is megtanulják itt, „a felnőtt kapujában”, hogy milyen ez. Én meg már megszoktam az életben, hogy utazni kell. Azzal, hogy a keleti csoportba kerültünk és talán ez nehezebb, nem foglalkozom, hiszen ha bajnok akarsz lenni, akkor úgyis meg kell verni mindenkit.  Az a fontos számomra, hogy meccsről meccsre, évről évre fejlődjünk. Nem érdekel, hogy ki ellen játszunk, többek között azért sem, mert egyáltalán nem tudunk készülni az ellenfelekből, ahogy ők se belőlünk, mert mindenki új csapattal indult. Továbbá nem ismerjük a keleti csoportot, tehát egy teljes zsákbamacska minden meccs. Éppen ezért szinte csak magunkra kell készülni állandóan, tehát magunkat fejleszteni. Emellett pedig alapvetően fiatalabbak vagyunk a megadott korosztálynál, mivel a ’98-as születésűek is játszhatnak. Nálunk szinte csak Király Attila ’98-as, és ’99-esből is kevés van, nagyrészt 2000-2001-es játékosokból áll a csapat, de van 2002-es is közöttük. Engem elsősorban az érdekel, hogy minden gyerek jobb kézilabdás legyen az év végén, mint az év elején. Ettől függetlenül egyértelmű, hogy csodálatos lenne döntőbe jutni, illetve mindnél előrébb végezni.  Természetesen minden mérkőzést meg akarunk nyerni, de szerintem most a bajnokságban azért még kevesebb esélyünk van, főleg így, hogy Tóth Dani is sérült, Székely Pistinek pedig rossz a válla, ezért lövőerőben pillanatnyilag elég gyengék vagyunk.”

A nyárvégi időszak számotokra nem csak a felkészülésről szólt, hanem a csapatod összetétele is változásokon ment át a tavalyihoz képest, hiszen az előző évi junior gyerekekből és a saját serdülő játékosaidból kellett egy csapatot kreálnod. Hogy sikerült a felkészülés és az összeszokás?

„Sokkal több edzőmeccs jött be annál, amit terveztem, sajnos még az elején is, amikor annyira nem kellett volna, de tulajdonképpen áthidaltunk mindent. Szerintem majdnem minden edző úgy van vele, így a szezon elején főleg, hogy mennyi minden hiányzik még, mennyi mindent csinálna, pedig sokat edzettünk. Még így is vannak hiányérzeteim, de hát ezeket majd évközben kell pótolni. Tartunk, ahol tartunk, folyatjuk a munkát évközben is, hogy napról napra fejlődjenek a srácok. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy jól sikerült a felkészülés, teljesen zökkenőmentes volt és nagyon jó kis közösség alakult ki. Kicsit tartottam attól, hogy megmaradnak a régi ellentétek nagyok és kicsik között, de szerencsére jól összecsiszolódtak és az első pillanattól egy társaság és egy csapat lett belőlük.”

A bemutatkozó, első mérkőzéseteken már túl vagytok; hazai pályán fogadtátok az Orosháza együttesét és bravúros végjátékkal itthon tartottatok egy pontot. Mesélj nekünk kicsit a meccsről!

„Nagyon-nagyot küzdöttek a srácok, zseniális volt. Ellenfélre már nem fogunk egyáltalán készülni, bár eddig sem készültünk, de most nem is tudunk, ahogy ők se ránk. Ez a következő körben, a visszajátszás alatt lesz érdekes, amikor már felmérted az ellenfeleket, akkor azért talán tudunk egy kicsit jobban készülni a meccsekre. A végén ez egy nagy öröm volt, nagy erősségét mutatta meg a csapat, hogy mínuszból is vissza tudunk jönni. Sok dolog kiderült emberekről, hogy éles szituációkban mire képesek. Nagyon-nagyon tetszett a hozzáállása a srácoknak. Támadásban sok hiányosságunk van, nagyon nehéz helyzetben vagyunk, így hogy nincsen balkezes átlövőnk. Igazából egy komoly lövőnk van, aki lőtt tizenkét gólt is, de ennek az a veszélye, hogyha neki nem megy, akkor baj van. Egy emberre, egy lövőre nem lehet alapozni, mert lehet rossz napja, megsérülhet, leüthetik és akkor, ha a többiek nem lőnek gólt, ki is kaphatsz tízzel. Fel kell nőni emellé a játékos mellé embereknek, hogy a többiek is gólt lőjenek. Ez régen is volt problémánk, hogy mindig csak a Székely Pisti lőtte a góljaink nagy részét, hozzájött utána Tóth Dani és akkor már megoszlott, onnantól könnyebb volt. De most nagyon foghíjasak vagyunk, tehát ez pláne egy nagy eredmény, mivel komoly lövők nélkül tudtuk ezt elérni. Ez abszolút a nagyon kemény védekezésünknek és a hozzáállásunknak volt köszönhető. Homor Dani nagyon jól játszott, de a góljai között még sok olyan volt, ami az egyéni képességeiből adódott és nem azért lőtte be, mert úgy kijátszottunk egy-egy figurát. Úgy érzem, hogy a védekezés eléggé rendben van, tehát a támadásra kell nagyobb hangsúlyt fektetni a jövőben, hogy olyan játékokat játszunk, amikkel a többi játékos is gólhelyzetbe tud kerülni.  Nagyon sokat fektettünk a fizikális felkészülésre, a taktikára kevesebb időnk maradt, ez az egyik hiányérzetem. Azt azért tudni kell, hogy itt minden centi számít, akár tíz centi is fontos lehet, mivel rengeteg múlik a helyezkedésen. Amíg, ezt nem fogják fel és értik meg, addig az egész egy össze-visszafutásnak is kinézhet, mert nem jönnek úgy ki a játékok, mint ahogy kikéne, hogy jöjjenek. Amint ezt megtanulják, már egyszer-egyszer láttam rá példát a meccsen, akkor össze fog állni a dolog pláne, ha visszatér Dani, Pisti jó vállal, akkor nagyon sokat tud majd változni a játék képe. Ha az embernek van egy balkezes lövője, akkor például tud keresztet játszani, míg most be vagyunk szorítva olyan keretek közé, amelyek között nehezebb kézilabdázni. Ezért próbálok arra alapozni, hogy nagyon durva védekezésünk legyen, és abból indulni tudjunk. A sok kihagyott ziccert az idegesség számlájára írom, de ilyen még felnőttben is előfordul, ez benne van a játékban. Engem amúgy is jobban bosszant, ha rossz a hozzáállás, ha nincs elég küzdő szellem valakiben, vagy nem azt csinálják, amit mondok. Senki sem akar direkt kihagyni egy ziccert, egyszerűen úgy sikerül. Nem is nagyon fordult elő velem, amióta együtt vagyunk a csapattal, hogy én valakit annyira leszidtam volna egy kihagyott lövésért, vagy ziccerért, inkább a hozzáállási problémák miatt.

Szerintem ezt a felnőtt meccs előtt jó volt végignézni. A felnőtt csapat is hasonlóan védekezett és nem tudom, hogy mennyi szerepe volt a meccsünknek a felnőtt győzelemben, de azért ők is láthatták, hogy mekkorát küzdött az utánpótlásuk. Szerintem ez mindenkire motiválóan hat. Látták, hogy felszakították a pályát, akár ha egy százalékot is hozzátettünk ahhoz, hogy a felnőtt is így menjen, akkor már duplán megérte.”

Print Friendly, PDF & Email