KSB: „…tényleg a tisztes helytállás a cél.”

A Laurencz-csapat számára véget ért a Kiemelt Serdülő Bajnokság első etapja, az alapszakasz, ahonnan továbbjutottak az ország legjobb nyolc csapata közé.

 

A Kiemelt Serdülő Bajnokság nyugati csoportjában induló Szabiék hosszú alapszakaszon vannak túl, ahol tizenegy csapattal találkoztak oda-visszavágós rendszerben. A 2016/2017-es szezon újdonsága volt a kiemelt bajnokság, mely Laurencz szerint jó döntés volt a Magyar Kézilabda Szövetség részéről. „ Jó, hogy létrejött a kiemelt bajnokság, mert több jobb csapattal találkoztunk, és több hasznos meccset játszottunk az idén. Továbbá legalább megtapasztalják a srácok, hogy milyen idegenbe utazni, akár messzebb is, és ott jól teljesíteni.”

Serdülőink végül a tabella negyedik helyén zártak. Huszonkét találkozót játszottak le szeptember óta, melyek közül tizenöt meccs után győztesként hagyhatták el a pályát, emellett játszottak egy döntetlent és hatszor vereséget szenvedtek ellenfelüktől. Így harmincegy pontot szereztek az alapszakaszban. A hosszú hónapok alatt volt jó, illetve rossz periódusa is a csapatnak, erről és a bajnokság kezdetét megelőző elvárásairól is beszélt nekünk Szabi: „Sajnos eléggé húzott minket az ág, nagyon sok sérülés közbejött, emiatt nem is tudtuk elérni a célunkat. Ám ez a sok peches dolog benne van a kézilabdában. Én azért szerettem volna legalább a második-harmadik helyet elkapni. Sőt, az elején még bizakodtam is, hogy csoportelsők is lehetünk. Aztán így utólag az alapszakaszt követően azt mondom, hogy a harmadik hely lenne nekünk a reális a csoportban, mert a NEKA-nak is és a Balatonfürednek is vankét erős sora. Nálunk ez azért nem így van, mi ennél kicsit gyengébbek vagyunk, de ettől függetlenül sokat fejlődtünk.A NEKA és a Balatonfüred is összeválogatott csapat, az ország minden részéről érkezetek oda játékosok, nálunk pedig olyan srácok vannak, akik aránylag a kerületben, vagy legalábbis a közelben laknak. Emellett azért, hogyha mindenki egészséges nálunk, akkor már nekünk is van majdnem két rendes sorunk. Mondjuk jobbátlövőbe nincs két balkezes emberünk, jobbkezessel tudjuk pótolni, de ezt már egy NEKA és egy Füred mellett nem tudjuk úgy megtenni, hiszen nekik van akár két-három, egyszintű balkezes jobblövőjük is. A többi poszton nagyjából megvagyunk két jó emberrel, de mondom, nehéz versenyezni olyan csapattal, ahol összeválogatott játékosok játszanak. Továbbá nálunk volt egy-két új játékos, akiknek idő kellett a beilleszkedéshez és a formába jövetelhez. Ezzel is számolnunk kellett, de alapvetően a lényeg, hogy bent vagyunk a négyben, ez a fontos és menetelünk tovább. Nagyon remélem, hogya rájátszásban, nevezhetnénk inkább döntőnek, azért a meccseinket meg fogjuk tudni nyerni. Továbbra is nagyon sok a sérültünk; Tóth Dani nem fog tudni játszani a bokája miatt, Hutvágner Áron a trombózisa miatt. Kapitány Marci talán most visszatért, ám ő is három hónap kihagyás után lép majd újra pályára. Ők hárman kezdőjátékosaim, azért ez nagyon megviselte a csapatot. Ám sajnálatos módon nincs mit tenni, dolgozunk tovább az egészséges, bevethető gyerekekkel.”

Az „új bajnokság” új lebonyolítási rendszerrel jár, hiszen a legjobb nyolc közé jutott csapatok a korábbiaktól eltérően nem kétnapos torna jelleggel döntik majd el a bajnoki cím sorsát, hanem marad az alapszakaszban megszokott oda-visszavágós meccsdömping és az utazás. A nyugati csoport négy legjobbjához, azaz a Balatonfüredi KSE csapatához, a NEKA-hoz, a Telekom Veszprémhez és hozzánk a keleti csoport első négy együttese csatlakozik: a Pick Szeged, a Balmazújvárosi KK, a Békés-Drén KC és az Eger SBS Eszterházy. Minden csapatnak csak a másik csoport újonnan csatlakozó négy együttesével kell két mérkőzést játszania idegenben, illetve hazai pályán. Ennek megfelelően minden gárda az alapszakaszban elért pontjaival került a nyolc közé, mely alapján Laurenczék a hatodik helyet foglalják el a tabellán. A lebonyolításról kérdeztük és egy kis esélylatolgatásra kértük Laut: ”Mindkét rendszernek megvan az előnye, hátránya is. A nyolcas döntőnél két nap alatt kell a csúcsteljesítményt kihoznia magából a csapatoknak ott, ha arra a két napra mondjuk, lebetegszik a félcsapatod, akkor az egész éves munkád tönkre mehet. Ellenben ilyen szempontból esélyesebbek a kiscsapatok is, hiszen ha pont azon a két napon kijön a csúcsteljesítményük, a nagyoknak meg nem, akkor még a kiscsapatok is befuthatnak. Így azért idézőjelben igazságosabb, hogy az egész éves teljesítmény számít, mert vagy végig jól játszottál, akkor előrébb végzel, vagy ha nem, akkor hátrébb. Nincs ezzel sem gond, hiszen az egész szezon alatt hozzászoktunk ehhez az oda-vissza játékhoz. Én most így, hogy ennyi emberem kiesett, nem tudok belső poszton cserélni, talán hogyha Kapitány Marci visszajön, de azt még nem tudni, mikor jön vissza, így tényleg a tisztes helytállás a cél. Az, hogy akik ott vannak meccsről-meccsre előrébb lépjenek és jobban játsszunk, azt pedig, hogy ez mire lesz elég, majd a végén megtudjuk. Mondjuk, úgy gondolom, hogy nem is az az elsődleges cél, hogy felvegyük a versenyt a NEKA-val vagy a Balatonfüreddel. Nekem mindig az volt és lesz is a lényeg, hogy évvégén sokkal előrébb tartsanak a játékosok, mint évelején, amikor elkezdtem velük a munkát. Emellett persze nagyon jó, ha nyerünk vagy bajnokok leszünk, de ha visszatekintek, mindig az érdekel, hogy abban az évben már tudjon a gyerek kettővel több cselt, legyen három kilóval több izom rajta, jobban lássa a kézilabdát és akkor én már boldog vagyok akár elsők vagyunk, akár nyolcadikok.”

Végezetül elsőszámú serdülő csapatunk összeállításáról kérdeztük Laurencz edzőt. Régi, új játékosairól egyaránt beszélt nekünk: „ A gödöllőiek nagyon jól beilleszkedtek, szinte az első naptól fogva. Mindhárman nagyon jó szellemű, motivált játékosok, lesik az edző minden szavát. Palasics Kristóf a kapuban is napról napra fejlődik, iszonyatosan akar, rengeteget plusz munkázik. Tóth Dani szintén, ő fejlődött szinte a legtöbbet mindenki közül. Tény, hogy mindig annál látszik a legnagyobb fejlődés, aki esetleg jobban le van maradva. Nála nagyon nagy változások történtek, de sajnálatos módon Dani megsérült és kiesett a szezon hátralévő részére. Poroszkai Bogdán is jól kezdett, ő is jól dolgozott az alapozás során, de Bogdit nagyon sok sérülés és betegség hátráltatta. Ő most kezdi újra a fejlődést, hiszen az első félévben nem volt olyan hét, amit végig tudott volna edzeni vagy a térde fájt, vagy valamilyen betegsége volt, így állandóan ki kellett állnia és emiatt nem is nagyon tudott előre lépni. Most azért egy-másfél hónapja edz rendesen, így már alakul a dolog. A régi játékosaim szempontjából hullámzó ez az év, mert vannak emberek, akik idén is sokat fejlődtek már, vannak olyanok, akik sajnos megrekedtek az eddigi szinten és vannak olyanok, akik visszább is fejlődtek vagy kiestek. Nem akarom hárítani a felelősséget, hogy kinek a hibája, kinek nem. Azt látom, hogy aki nagyon akart és odafigyelt arra, amit mondtam, hogy mit javítsunk ki és törekedett rá, az fejlődött. Aki pedig nem nagyon, hanem csak úgy csinálgatta, nem szakadt meg, nem törekedett annyira erre, az megrekedt egy szinten. Nem szakkör, hanem egyesület vagyunk, mi itt komolyan vesszük a kézilabdát, hiszen igyekszünk élsportolókat nevelni. Azt mondom, hogy itt még serdülő korosztályig el lehet billegni, de ez sem túl célszerű, nem túl hasznos dolog, mert jelenpillanatban is vannak olyan problémáink, hogy a csapat nagy része kézilabdás akar lenni, edzeni szeretne. Valaki meg csak úgy melegedni jön le, vagy félgőzzel csinálja, és ez eléggé hátráltatja a többieket, akik mindent beleadva teszik a dolgukat.”

Köszönjük és további sok sikert kívánunk!

Print Friendly, PDF & Email