Ki volt dr. Dobos Imre?

dr. Dobos Imre

(1910-1987)

Többszörös magyar bajnok, 25-szörös válogatott, világbajnoki bronzérmes, főiskolai világbajnoki ezüstérem, kis- és nagypályás szövetségi kapitány, az UTE örökös bajnoka.

 

Dobos Imre 1910. november 1-jén született, Ózdon. Édesapja, id. Dobos Imre bányász, majd gyári munkás volt, édesanyja, Tapus Gizella, cipőtűző. Hat éves volt, mikor szüleivel a fővárosba költöztek, a négy elemit már Budapesten, a Fővárosi Községi Elemi Népiskolában végezte. Gimnáziumi tanulmányai után gyári munkásnak állt, majd munkája mellett 1943-ban summa cum laude diplomázott Pécsett, a jogi egyetemen, ahol kormányzógyűrűs doktorrá avatták. A Közlekedésügyi Minisztériumban dolgozott 1951-től egészen 1971-es nyugdíjba vonulásáig.

Családjával 1928-ban költözött Pestszentlőrincre, itt élt feleségével, Hajós Katalinnal 1941-es házasságkötésüket követően is. Három gyermekük született: Imre, László és Katalin.

A kézilabdával gimnáziumi évei alatt ismerkedett meg: tagja és alapítója volt a Kölcsey Gimnázium első csapatának, amely az 1928-ban kiírt, első középiskolai kézilabda bajnokságon (KISOK) veretlenül lett aranyérmes. KISOK-győzelmét követően az UTE-ban folytatta pályafutását, ahol 1930-ban már az első csapat tagja lett, s az 1930/1931-es idény végén magyar bajnoki címnek örvendhetett. A munkásválogatott tagjaként részt vett ebben az évben a munkásolimpián, majd tagja volt az első hivatalos nemzetközi mérkőzést játszó magyar kézilabda válogatottnak is. Az 1936-os olimpiára a szövetség döntése nyomán nem utazhatott ki, ám a gyenge ötkarikás szereplést követően újra behívták a válogatotthoz, amellyel 1938-ban világbajnoki bronzérmet szerzett. Egy évvel később a főiskolai világbajnokságon ezüstérmes lett, egyetlen joghallgatóként a műegyetemi játékosokból összeállított válogatottal.

Edzői pályafutása 1936-ban indult, amikor kezdeményezésére megalakult a Beszkárt első kézilabda csapata. Egy évvel később már NB II-es bajnoki címet ünnepelhetett az együttes, később terembajnokságban és nagypályán is az első osztály ezüstérméig jutottak. 1947-ben meglapította az erdészek klubját, Mállerd SC néven, ugyanebben az évben pedig a rendőrválogatott, későbbi UTE-Dózsa irányítását bízták rá. Edzőként az 1948/1949-es bajnoki szezonban rekorderedményt ért el: a Mállerddel megnyerte az NB II-es bajnokságot teremben és nagypályán is, az UTE ifi csapata korosztályában országos győztes, a felnőtt II Szövetségi díjas lett, az első csapat pedig NB I-es magyar bajnokságot nyert, egy idény alatt tehát összesen öt bajnoki címet zsebeltek be csapatai.

A magyar válogatott élére 1955-ben kérték fel, ő volt az első, aki egy ízben vezethette kis- és nagypályán is a nemzeti együttest.

 

Kiemelkedő eredményei játékosként:

Középiskolai bajnokság (KISOK), 1. helyezés – 1928 (Kölcsey Gimnázium)
Magyar bajnokság, 1. helyezés – 1931, 1936 (UTE)
Főiskolai világbajnokság, 2. helyezés – 1939, Bécs
Világbajnokság, 3. helyezés – 1938, Berlin

Kiemelkedő eredményei edzőként:

Első osztályú országos bajnokság, 1. helyezés – 1948 (UTE)
Ifjúsági országos bajnokság, 1. helyezés – 1948 (UTE)
NB II-es bajnokság, 1. helyzés – 1937 (Beszkárt), 1948 (Mállerd)
Szövetségi díj, 1. helyezés – 1948 (UTE)
Kis- és nagypályás válogatott szövetségi kapitány 1955-1956

 

 

dr. Dobos Imre: Életem sportja a kézilabda

Print Friendly, PDF & Email