Csúnya vereség

Ifjúsági csapatunk a NEKA II ellen futott bele egy négygólos vereségbe, azonban nem csak maga a pontvesztés, hanem a mutatott játékunk is hagyott némi kívánnivalót maga után.

Már az első pillanattól kezdve látszott ifijeinken, hogy valami nem stimmel, lomhán és élettelenül járkáltak a pályán keresztül-kasul – hiszen kézilabdának aligha volt nevezhető mutatott játékunk. Ennek meg is lett az eredménye, a nyolcadik percben 5-1-re vezetett a NEKA II, ideje volt rákapcsolni, mert egy súlyos vereség előszelét hozta felénk a mérkőzés eleje. Györkő és Kedves találataival elkezdett éledezni bennünk a remény, hogy az első percekben mutatott teljesítmény csak áprilisi tréfa volt a mieinktől, ám egy újabb négygólos megsorozás után már kénytelen volt mindenki belátni, hogy ez bizony nem a mi napunk. Apró és Király becsületesen küzdött ez ellen, a félidő hajrájának kezdetén ismét feltornáztak minket két gólra, ez a periódus pedig Ferencznek és Balogh Lacinak is lendületet adott a folytatásra, akik gólváltásba keveredtek a bogláriakkal, ezért a szünetre is kétgólos hátrányban vonulhattunk le a pályáról.

Úgy tűnt, hogy Misi bácsi öltözőben elmondott szavai rendbe tették a fejeket, Apró vezérletével a kilencedik percben ki is egyenlítettünk. Innentől ment az adok-kapok, ám meglepetésre több gólcsend is jellemezte a második félidőt, először négy percig, majd hat percig nem esett egyáltalán gól a találkozón. Ehhez persze kellettek a kapusok is, nálunk Bauer állta folyton a labda útját (már amennyiben az eljutott kapujáig), mi pedig ellenfelünk hálóőrének voltunk képtelenek betalálni. Ez alatt az idő alatt többször kerültünk abba a helyzetbe, hogy átvegyük a vezetést, ám egy-egy rosszkor becsúszott hiba mindig meggátolta a továbblépést. Maradt tehát az eredmény után való futás, ami egészen a huszonhatodik percig eltartott, de ekkor elfogyott minden erő és koncentráció, amit a rövid szünet alatt összeszedtünk, így egy utolsó 4-0-s rohammal a NEKA II állította be a 26-22-es végeredményt.

????????????????????????????????????

NBI ifjúsági korosztály, alapszakasz, 24. forduló – 2016. április 1., péntek:
Budapest, Lőrinci sportcsarnok V: Kovács, Major

PLER-Budapest – NEKA II 22-26 (12-14)

PLER-Budapest: Balogh Á., Kedves 2, Tóth M. 2, Ferencz 5, Farkas T., Balogh L. 3, Györkő 1, Bauer, Vasvári (kapusok), Apró 6 (3/3), Király A. 2, Trekoványecz 1, Ferenczy Dinawi, Cseho. Edző: Kovács Mihály

NEKA II: Anderlik, Csomay, Jónás, Gerendi 1, Klucsik, Bátky 3, Váczi M. 3 (1/1), Bartha 3, Szöllőskei 5 (3/3), Takács, Somogyi 5, Papp B. 1, Bálint, Molnár Á. 3, Spekhardt 1, Simotics 1. Edző: Vágó Attila

Kiállítások: 12 ill. 10 perc
Hétméteresek: 3/3 ill. 4/4

Edzői szemmel

Kovács Mihály: „Gratulálok az ellenfelünknek, szervezettebben és fegyelmezettebben kézilabdáztak, és persze eredményesebben is, mint mi. A mi játékunkról annyit, hogy lehet ezt a játékot átlövő nélkül játszani, csak nagyon nehéz. Sajnos ma nem volt átlövőnk, Farkas Tamás keze is hamar megsérült egy rossz lövés következtében, már rögtön a játék elején, Tóth Bálint pedig sajnos sérüléssel küszködik, úgyhogy elég aprócskák maradtunk. Annak ellenére, hogy ez a csapat kikapott Gyöngyösön, felhívtam a figyelmet, hogy nagyon kellemetlen ellenfél, megnéztük videón is, hogy ott is elég változatos találkozón sikerült döntetlent kiharcolnunk. Ők nagyon hegyezték ránk a fogukat, ez látszott is rajtuk, mi meg nagyon álmatagon kezdtük, valaki még nyelvvizsgán volt fejben, iskolából jöttek, nem tudtunk úgy ráhangolódni a mérkőzésre, ahogy kellett volna. Az első félidőt nagyon gyengén kezdtük, utána próbáltunk iparkodni, aminek meg is lett az eredménye, felzárkóztunk 18-18-ra, ott nagyon nagy akarat volt, de mivel kicsik voltunk hamar fel is őrlődtünk, nem tudtuk megbontani ellenfelünk egységes védelmét. A védekezésünk sem volt olyan határozott, mint lenni szokott, könnyebben megtalálták az átlövéseket, a kapusaink sem tudtak annyit segíteni, mint általában szoktak. Hozzáteszem, egyáltalán nem a kapusokon múlott, hanem inkább azon, hogy nagyon sok helyzetet kihagytunk, mindenki hozzátette azt a pár hibát, amivel nem tudtuk a magunk javára fordítani a mérkőzést. Ferencz Patrikot ki kell emelnem, hallatlanul harcolt, eredményes is volt, de elfáradt ő is a végére.”

Print Friendly, PDF & Email